• Home
  • /
  • Farkas Veronika

Farkas Veronika

Adunk egy TIP-et

Farkas Veronika tojásfestő

Itt a Húsvét, előkerülnek a lakásunk ünnepi dekorációi, koszorúk, asztali díszek, kopogtatók és az elmaradhatatlan húsvéti szimbólum: a hímestojás. Lányaimmal minden évben nagy lelkesedéssel állunk neki a tojások festésének, ami leginkább mázolásnak mondható és a végeredmény nagy jóindulattal sem nevezhető művészinek. Nem úgy, mint Farkas Veronika bátaszéki tojásfestő gyönyörű sárközi hagyományokat követő remekművei.

A kezembe ad egy újságot 1978-ból, amelyben a messze földön híres tojásfestő Vörös Mihályné, Terus néni azt mondja. „Őrizni, menteni kell valamit a múlt szokásaiból, tárgyaiból, viseleteiből. Utolsó előtti pillanatban vagyunk most már.”

– 2017-et írunk. Elkéstünk?

– Az idei esztendő volt az első, hogy nehéz szívvel álltam neki a tojások festésének. Nincs igény a hagyományos kézzel készített hímestojásokra, sem pedig arra, hogy megtanulják a fiatalok ezt a mesterséget. Én 1968-ban, 14 éves koromban kezdtem átjárni a szomszédba, Terus nénihez, miután szüleim nem tehették meg, hogy zeneművészeti iskolába járassanak. Nagyon szerettem rajzolni is és Bátán nem volt sok lehetőségem, így hát kitanultam a tojásfestést. Két éven keresztül minden nap figyeltem hogyan dolgozik Terus néni. Kezdetben csak az ecsettel festhettem színeket, majd az irókát is megtanultam használni, szinte észrevétlenül tanultam meg az apróbb művészi fogásokat. Abban az időben még működött a felvásárlás a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezetnél Decsen, ahová a hímes tojásokat vitték az asszonyok. 17 éves voltam, amikor Terus néni megbízott azzal, hogy készítsek egy tíz tojásból álló mintakollekciót, amit majd bemutathatunk a szövetkezetben. Azonnal elfogadták a munkám és 1993-ig nekik dolgoztam. A szövetkezet megszűnése után munkanélküliként sem tudtam abbahagyni a festést, folyamatosan volt igény a hímestojásokra, de szinte lehetetlen volt megélni ebből a munkából, és ez mind a mai napig így van. Nem tudom arra bíztatni a fiatalokat, hogy ezt a kézműves mesterséget válasszák, mert ma sem ad biztos jövedelmet. Alig vagyunk páran Sárközben, akik még festünk. Ha nem lesz aki átvegye a stafétát, olyan népművészeti értéket veszíthetünk, amely pótolhatatlan. Az unokáink majd csak fényképekről, vagy az interneten olvashatnak a tradicionális tojásfestésről.

– Bátaszéken milyen hagyománya van a tojásfestésnek?

– Városunkat körülölelik a sárközi falvak, de nem tartozik Sárközhöz. 1990-ben Bátaszékre – bátran merem mondani – én hoztam magammal Sárközt. A sárközi nótákat, dalokat, táncot és a tojásfestést, ami itt van a fejemben, szívemben, kezemben a mai napig.

– Egész évben festi a tojásokat vagy csak Húsvétra készülve?

Sajnos egészségi állapotom nem engedi a nagyüzemi munkát, így egész évben készülök a húsvéti szezonra. A tojásokat keltetőkből kapom, külön nekem válogatják. Általában liba, kacsa és krédli tojásokat festek, de kérésre, strucctojást is készítettem. Egy tojást harmincszor is kézbe kell venni mielőtt kész lenne. Kifújjuk, kétszer átmossuk, majd száradni hagyjuk. Majd a tojásokat festés előtt ecetes vízben áztatjuk, ami a felső réteget lemarja és szép fehér lesz a felszíne. Csak fehér héjú tojásokra lehet festeni, aztán újra öblítem és szárad. Volt idő, amikor 1000 tojás száradt egyszerre és olyan volt az udvarunk, mintha havas lenne. Ez után lehet viasszal írni a mintákat, és következnek a festések. Egyedül a festékek változtak az évek alatt. Régen természetes anyagokkal festettem, később anilint használtam, ma pedig már környezetbarát festékeket választok.

– A minták hagyományosak vagy újragondolva kerülnek a tojásokra?

– A Sárközi hímes tojások nemcsak mutatósak, színben és technikában bravúrosak, hanem tartalmilag is igen fontosak. A jelképek íróasszonyonként változnak, mégis egységes, jellegzetes sárközi stílust alakítottak ki, főleg Bátán, ahonnan a Sárköz legősibb díszítési módja, a viaszos tojásírás indult. Én ragaszkodom ehhez a hagyományhoz, ezeket szeretem. Nézem a tojás alakját, formáját és ahhoz alakítom a mintázatot. Öt alapszínnel dolgozom a fekete, piros, zöld, sárga és lila. A mintázatuk több száz féle, például rózsás, madaras, gyöngyös, pipacsos, tölgyfaleveles, szíves, halas, csárdáspántlikás stb. Vannak saját kreációim, ami csak az enyém. Ilyen a „hétszínvirág” minta. Szeretek a színekkel játszani, de a minta mindig autentikus, sárközi, írott és metszett tojások hagyományos díszítéssel.

– Hová jutottak el a hímes tojásai?

– Magyarországon és a világ szinte minden pontján megtalálhatóak a hímestojásaim. Korábban bemutatókra jártam, számos kiállításom volt. A legbüszkébb a Magyar Nemzeti múzeumi kiállításomra vagyok, ahová kétszer is meghívtak.

Tudását átadja valakinek a családból?

-A lányomat kislány korában próbáltam rávenni a tojásírásra, kevés sikerrel. Ma sem érdekli igazán, nem szereti. Ennek ellenére nagyon sokat segít nekem: a tojásokat kifújja, már 10 éve ő festi a színeket ecsettel, az akasztókat ő rakja fel. Unokám nagyon szereti nézni, ahogyan dolgozom, remélem egyszer majd átveszi a stafétabotot. Ehhez a mesterséghez fanatikus szerelem kell, nem lehet másképp csinálni. Bennem a mai napig megvan ez a szerelem.

– Meddig szeretné csinálni a tojásírást?

– Amíg az egészségem engedi. Mindig akad, aki bekopog és kér néhány tojást. Nem tudom elképzelni, hogy valaha is azt tudnám mondani, hogy „nem tudok adni tojást, mert már nem dolgozom”.

– Ha valaki szeretné megtanulni öntől a tojásfestést, mit mondana neki?

– Nagy örömmel fogadnám. Az utolsók között vagyok, akik még aktívan hagyományokhoz hűen sárközi tojásokat írnak. Jó lenne, ha lennének olyan fiatalok, akiknek át tudnám adni a tudásom és azt a szenvedélyt a tojások iránt, amit én érzek lassan 50 éve.

– Kívánom, hogy legyen őrzője még sokáig ennek az ősi kézműves mesterségnek és legyenek, akik életben tartják majd. A bátaszéki Turisztikai Információs Pontban megvásárolhatók Farkas Veronika sárközi mintájú hímestojásai.

  

Back to Top